Marty Deeks, az egyetlen és utánozhatatlan :P

Név: Martin Deeks
Becenév: Marty, Deeks
Kor: kb. 28
Foglalkozás: LAPD rendőre és “összekötő” az N.C.I.S.-szel
Nem: férfi





Alapvetően egy jókedvű alak vagyok. Szeretem élvezni az életet, és kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik Blye ügynök ugratása. A munkámat tiszteletből választottam, és elhivatottan végzem a dolgomat, szeretnék minél több szemétládát a rács mögé dugni. Nem vagyok az a fajta, aki előbb gondolkodik, aztán cselekszik, szeretek ösztönösen élni, és azt csinálni, amihez kedvem van.

Ezeket szereti:

~ viccelődni (főként Kensi-t szekálni)
~ szörfözni
~ a kávét, sört és gyorskaját

Ezeket nem kedveli:

~ a hazugokat és árulókat
~ a nőkkel szemben tisztelenkedőket
~ a Topmodell c. amerikai TV-sorozatot






Magas, izmos testalkatú. Rendszeresen edzek, hogy formában tartsam magamat, de nem viszem túlzásba, mert nem vagyok az a magamat kínzó fajta. Göndör, szőkésbarna fürtökkel “büszkélkedhetem” és elbűvölően kék szemekkel, amellyekkel szeretek nőket megbűvölni, persze csak átvitt értelemben. A borotválkozást sem viszem túlzásban, így gyakran látni borostásan, de attól még a mosolyom szívdöglesztő tud lenni.





Épp, hogy csak túléltem ezt a legutóbbi küldetést. Nem sokon múlt, hogy ne vesszek ott, de az N.C.I.S.-nek köszönhetően, sikerült megúsznom. Hetty-vel megbeszéltem, hogy ezentúl gyakrabban fogom a napjaimat az N.C.I.C központban tölteni, amit őszintén szólva szívesen teszem ezt, mert kedvelem az itt dolgozókat. Először is, itt van Sam Hana. Vele indult a legdöcögősebben a kapcsolatom, ha fogalmazhatok itt. Péppé vert egy box-meccsen, amit nekem kellett volna megnyernem, és azóta is szeret ezzel hencegni. A társa, G Callen fura figura, szerinte pattogós vagyok, de csak legyintek rá. Eric, a számítógéptechnikus jó fej, Hetty-ről nem is beszélve! Nagyon bírom azt a nőt. Na, de be kell, hogy valljam, Kensi Blye ügynökhöz nem fogható. Ő azt a fajta nő, akivel kész élvezet, ha szócsatázhat az ember, és én vagyok Olyan szerencsét, hogy őt jelölte ki a sors társamként. Van egy olyan érzésem, hogy nem rajong ezért a döntésért, de legbelül bír engem. Na, meg persze nem tud ellenállni a vonzerőmnek. Már első találkánkkor is erre alapozódott a beszélgetésünk: mint két beépített ügynök, illetve rendőr próbáltuk lebuktatni a másikat. Most meg itt vagyunk, mint társak, és hogy mi lesz még, senki sem tudja, de én kíváncsian várom!
Ilyen gondolatokkal a fejemben, léptem át a hatalmas épület küszöbét, és az előtérbe lépve vigyorogva intettem az asztalánál ülő Kensi-nek.
- Hiányoltál, szívem? – pimaszkodtam, és rákacsintottam.